Európa országai arra törekednek, hogy támogassák a digitális gazdaságot azáltal, hogy a szélesebb lakosság körében fejlesztik az alapvető digitális készségeket, valamint ösztönzik a professzionális digitális eszközök és platformok létrehozásához, illetve használatához szükséges magas szintű digitális szakmai készségek fejlesztését. Európában az uniós intézmények együttműködnek a nemzeti és regionális szintű döntéshozókkal annak érdekében, hogy különböző megközelítéseket alkalmazzanak e hiányosságok kezelésére. Milyen intézkedéseket hozhatnak a politikai döntéshozók a digitális készségekkel és munkahelyekkel kapcsolatos uniós célkitűzések elérése érdekében?
Melyek azok a célok, amelyekre törekszünk, és miért?
A digitális készségek a digitális gazdaság kulcsfontosságú elemei. A digitális jártassággal rendelkező európai munkavállalók és IKT-szakemberek megfelelő tehetségbázisa nélkül fennáll annak a veszélye, hogy az uniós tagállamok nem tudnak versenyezni az új termékek és szolgáltatások fejlesztésében, illetve nem tudják kihasználni a digitális eszközök által biztosított termelékenységnövekedést. Az alapvető digitális jártasság, valamint a fejlett digitális technológiákkal való munkavégzéshez szükséges speciális technikai készségek fejlesztésével kapcsolatos kihívások továbbra is fennállnak, ami akadályozza az európai vállalatokat abban, hogy versenyképesek maradjanak a globális piacon.
Az EU lemaradásban van a digitális technológiák munkafolyamatok optimalizálását szolgáló alkalmazása terén is, és ennek mértéke ágazatonként eltérő. Például az Európai Unióban a gyártással, gépiparral és szállítással foglalkozó vállalatok 83%-a alkalmaz fejlett digitális technológiákat, mint robotikát vagy mesterséges intelligenciát, míg az építőiparban működő vállalatok esetében ez az arány mindössze 52% (Európai Beruházási Bank, 2023). További kihívást jelent, hogy sürgősen fejleszteni kell a speciális IKT-készségeket, valamint olyan stabil tehetségbázist kell kialakítani, amely egyaránt megfelel az IKT-diplomások, a toborzók és a munkáltatók igényeinek.
Az európai intézmények és a tagállamok ezért úgy döntöttek, hogy közösen kezelik ezeket a problémákat. Az Európai Unió digitális készségekkel és munkahelyekkel kapcsolatos célkitűzései ambiciózusak, amint azt a Digitális Évtized 2030-ra kitűzött céljai is tükrözik. A cél, hogy az uniós polgárok minimum 80%-a rendelkezzen legalább alapvető digitális készségekkel, valamint hogy 20 millió IKT-szakember dolgozzon az Unióban, magasabb szintű végzettséggel és kiegyensúlyozottabb nemek közötti aránnyal. E célokat a kormányzat és a gazdaság digitalizációját célzó átfogó megközelítés is támogatja, amelyet az Európai Bizottság Digitális iránytűje határoz meg, és amelyet az alábbi 1. ábra szemléltet.
A célok megvalósítása komoly kihívást jelent, mivel a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatók legfrissebb adatai szerint a 16–74 év közötti európaiaknak csupán 54%-a rendelkezik legalább alapvető digitális készségekkel. Az Eurostat adatai alapján az EU-ban mindössze 9 millió IKT-szakember dolgozik, szemben a 20 milliós célkitűzéssel. Ez azonban messze nem az egyetlen kihívás ezen a területen. A digitális teljesítmény különböző dimenzióinak pontosabb nyomon követése, valamint a tagállamok előrehaladásának értékelése érdekében az Európai Bizottság 2023-ban beépítette a DESI mutatórendszert a Digitális évtized helyzetéről szóló jelentésbe, amely összhangban áll a Digitális évtized 2030 szakpolitikai programmal.
Az Európai Unió és a tagállamok szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy olyan programokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, amelyek a Digitális évtized szakpolitikai együttműködési ciklusán keresztül kezelik ezeket a kihívásokat, amint azt az alábbi ábra is szemlélteti.
A politikai döntéshozók különböző szintjei együttesen arra törekednek, hogy előrelépést érjenek el az e területre vonatkozó európai célkitűzések megvalósításában.
Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk?
Az oktatással és képzéssel foglalkozó szakpolitikai döntéshozók által kezelendő kihívások négy fő területre bonthatók:
- Valamennyi polgár digitális befogadása
- Digitális kompetenciák fejlesztése a tanulás részeként
- A foglalkoztathatósághoz szükséges digitális készségek
- Fejlett digitális készségek az IKT-szakemberek számára
A digitális társadalmi befogadás terén fennálló szakadék felszámolása alapvető cél. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy minden európai polgár rendelkezzen legalább alapvető digitális kompetenciákkal. Európában minden egyes ember elérése komoly kihívást jelent az oktatási és képzési szakpolitikai döntéshozók számára, mivel mindig lesznek olyanok, akik félnek a digitális technológiáktól, vagy szkeptikusan viszonyulnak azokhoz. Egy felmérés szerint az uniós polgárok 72%-a attól tart, hogy a technológia „elveheti az emberek munkahelyét” (Cedefop, 2018).
Nincs olyan egységes megoldás, amely minden polgár elérésére alkalmas lenne, különösen annak figyelembevételével, hogy a digitálisan leginkább kirekesztett csoportok gyakran más társadalmi vagy gazdasági okokból is hátrányos helyzetben vannak (például fogyatékosság vagy a helyi nyelv ismeretének hiánya miatt). Ezért rendkívül nagy kihívást jelent olyan inkluzív, többnyelvű oktatási és képzési programok kialakítása, amelyek valóban elérik a lakosság legsérülékenyebb csoportjait.
A digitális társadalmi befogadás másik kulcsfontosságú kihívása a nemek közötti különbség. A STEM-képzésekben a nők részvétele mindössze 17%, míg a férfiaké 42%. Az informatikában ez az aránytalanság a pályaválasztási elképzelésekben is megjelenik. Uniós szinten a 15 éves fiúk átlagosan 10%-a számít arra, hogy IKT-szakemberként fog dolgozni, míg a lányoknak csupán 1%-a. A társadalmi elvárások – például a női példaképek hiánya vagy az informatikai pályaválasztás elégtelen támogatása –, valamint a kevésbé inkluzív, elsősorban absztrakt informatikai elvekre épülő tantervek egyaránt hozzájárulhatnak ehhez a különbséghez.
Alapvető kompetenciák az egyre inkább digitalizálódó oktatásban
A formális oktatásban – különösen az alap- és középfokú oktatásban – a kulcsfontosságú digitális kompetenciák fejlesztése szintén jelentős kihívást jelent. Bár a szakpolitikai döntéshozók széles körben elismerik ennek fontosságát, az oktatási intézményekben szükséges változások megvalósítása időigényes. Az új tantervek bevezetése hosszú folyamat, miközben a munkaerőpiacon használt technológiák gyorsan változnak, ezért a tantervek könnyen elavulhatnak. Az oktatók digitális készségei szintén akadályt jelentenek: a digitális kompetenciák hatékony integrálásához digitálisan felkészült pedagógusokra van szükség. Ez különösen nagy kihívást jelent az oktatói kar elöregedése, valamint a szakmai fejlődésre fordítható korlátozott idő és támogatás miatt. Emellett az oktatási intézmények gyakran nem rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával és erőforrásokkal a magas színvonalú digitális tanulási környezet biztosításához. Az általános és középiskolákban például a diákok átlagosan csupán 30%-a fér hozzá saját eszközhöz az iskolában, míg az Egyesült Államokban ez az arány közel 100%. Hasonlóképpen, számos európai iskola nem rendelkezik elegendő internetes sávszélességgel ahhoz, hogy korszerű online oktatást és gazdag digitális tanulási élményt biztosítson diákjai számára.
Digitális készségek a munkaerőpiacon: informatika és a munka világa
A foglalkoztathatósághoz szükséges digitális készségek fejlesztése szintén komoly kihívást jelent az oktatás- és képzéspolitika számára. A meglévő oktatási és képzési rendszerek – különösen a munkaerőpiachoz legközelebb álló szinteken, például a felsőoktatásban és a szakképzésben – jellemzően tudományág-specifikusak, és lassan építik be a digitális készségek fejlesztéséhez szükséges, tudományágakon átívelő informatikai megközelítéseket. A műszaki és szakképzési rendszerek beruházási szempontból gyakran háttérbe szorulnak (UNESCO, 2022), miközben az általános és középiskolákhoz hasonló kihívásokkal szembesülnek a tanulói eszközökhöz való hozzáférés és a megfelelő szintű internetkapcsolat biztosítása terén.
Az Európai Unióban a felsőoktatási intézmények hatékonynak bizonyultak a magas szintű informatikai képzés biztosításában. Ugyanakkor továbbra is jelentős eltérés tapasztalható a hagyományos számítástechnikai (Computer Science – CS) képzések és a munkaerőpiacon elvárt magas szintű informatikai szakmai készségek között. Bár a munkáltatók széles körben alkalmaznak felhőalapú technológiákat, ezek gyakran csak korlátozott szerepet kapnak a CS-képzések tananyagában (IEEE, 2015). Az uniós felsőoktatási intézmények emellett lassabban vezették be a feltörekvő technológiákhoz kapcsolódó specializált képzéseket. A mesterséges intelligencia területén például az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban több specializált mesterképzés érhető el, mint az Európai Unióban. Hasonlóképpen, az angolszász egyetemek gyakrabban működnek együtt ipari partnerekkel olyan integrált képzések kialakításában, amelyek ötvözik az akadémiai tudást és az iparágspecifikus ismereteket, ezáltal megkönnyítve a hallgatók munkaerőpiacra való belépését. Az európai felsőoktatás hagyományosan óvatosabban viszonyul az ipari együttműködésekhez, ami akadályozza az ilyen típusú kezdeményezések elterjedését.
A felsőoktatás másik kulcsfontosságú kihívása a számítástechnikai és informatikai képzések vonzereje. Bár nőtt a számítástechnikai képzésekre jelentkező hallgatók száma (add ref itt), a hallgatók aránya továbbra is alacsonyabb, mint számos más tudományterületen. Emellett a számítástechnikai képzések hallgatói összetétele továbbra is viszonylag homogén: kevés nő és kisebbségi háttérrel rendelkező hallgató választja ezt a területet.
Bár a kihívások sokrétűek, az oktatás- és képzéspolitikai döntéshozók egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy érdemben kezeljék ezeket. E dokumentum következő szakasza azokat a lehetőségeket mutatja be, amelyek az oktatással és képzéssel foglalkozó döntéshozók rendelkezésére állnak a változások előmozdítása érdekében.
Milyen lehetőségek állnak az oktatás- és képzéspolitikai döntéshozók rendelkezésére e kihívások kezelésére?
A digitális készségek fejlesztésének fent ismertetett területein számos ígéretes modell és megközelítés létezik. A politikai döntéshozóknak biztosítaniuk kell a megfelelő forrásokat és finanszírozást, valamint azt, hogy a digitális készségek fejlesztése továbbra is szakpolitikai prioritás maradjon annak érdekében, hogy valódi hatást lehessen elérni az Európai Unióban.
Térjünk vissza a digitális befogadás kérdésére, és vizsgáljuk meg, hogyan érhető el, hogy valóban minden európai polgár részesüljön annak előnyeiből. A digitális társadalmi befogadást célzó kezdeményezések esetében az oktatás- és képzéspolitikai döntéshozók számos ösztönző eszközzel rendelkeznek. A közösségi szemlélet kiemelt jelentőségű: ez a projektek és programok támogatásától egészen olyan fizikai közösségi terek létrehozásáig terjedhet, mint a Molengeek. Ez a nonprofit szervezet Brüsszel egyik leghátrányosabb helyzetű negyedében nyújt képzést a menekült és migráns közösségek számára. A Molengeek képzést és mentorálást kínál olyan társadalmi csoportoknak, amelyek jellemzően kimaradnak más kezdeményezésekből, és támogatja őket az alapvető digitális jártasság, valamint a fejlettebb digitális készségek elsajátításában, amelyek szükségesek egy vállalkozás vagy startup elindításához és működtetéséhez. A Molengeek működésében az állami finanszírozás magánberuházásokkal egészül ki.
Ez azonban korántsem az egyetlen európai példa, amely a marginalizált csoportokat célozza. A ReDI School több uniós országban működik, és elsősorban migrációs háttérrel rendelkező emberek számára nyújt képzéseket, különös figyelmet fordítva a nőkre. A Barcelona közelében működő Citilab szintén jó példa egy olyan fizikai közösségi térre, amely társadalmi és technológiai innovációs laboratóriumként működik. A szervezet képzések széles körét kínálja a lakosság és az iskolák számára, emellett helyi innovációs projekteket valósít meg a közösséggel együttműködésben.
Egy másik fontos lehetőség, amelyet a politikai döntéshozók támogathatnak, a könyvtárak digitális kompetenciaközpontokká történő fejlesztése. Romániában például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre (RRF) épülő nemzeti terv részeként 105 könyvtár fejlesztését finanszírozzák a digitális jártasság, a kommunikáció, a médiaműveltség és számos egyéb kapcsolódó készség fejlesztése érdekében. Ennek megvalósításában nonprofit szervezetek is közreműködhetnek. Jó példa erre a CoderDojo, amely számos országban önkéntesek által vezetett programozóklubokat működtet könyvtárakban.
Az oktatók digitális készségei kulcsfontosságúak az általános és középiskolák digitális kompetenciafejlesztésének sikeréhez. Az oktatáspolitikai döntéshozók ezt elősegíthetik például azzal, hogy évente meghatározott mennyiségű digitális szakmai továbbképzést írnak elő, csökkentik a digitális eszközökhöz való hozzáférés költségeit, valamint a digitális kompetenciákat beépítik a pedagógusokkal szemben támasztott kompetenciakövetelményekbe. Emellett ösztönözhetik a köz- és magánszféra közötti partnerségeket is, hiszen számos nagy technológiai vállalat ingyenes online képzéseket kínál a pedagógusok számára az iskolák által használt digitális eszközök alkalmazásához. Hasonlóképpen, amikor az intézményvezetők új technológiákat szereznek be, a beszerzési folyamat részeként érdemes szakmai továbbképzést is előírni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a digitális eszközök bevezetése és a pedagógusok felkészítése közötti szakadék.
Bár számos tagállam jelentős előrelépést tett a tantervek korszerűsítésében a digitális készségek fejlesztése érdekében, más országoknak még mindig van tennivalójuk ezen a téren. Erre többféle megközelítés létezik: a digitális kompetenciák kompetenciaalapú tantervekbe történő integrálásától kezdve egészen addig, hogy az informatika és a számítástechnika a hagyományos tantárgyakhoz hasonló hangsúlyt kapjon. A politikai döntéshozóknak továbbra is nyomon kell követniük a tantervi változtatások hatásait, és értékelniük kell, hogy azok milyen eredményeket hoznak a tanulók számára.
Az ágazati partnerségek szintén hatékony eszközt jelentenek a digitális kompetenciák iskolai fejlesztésében. Jó példa erre az Európai Programozási Hét (EU Code Week), az Európai Bizottság éves kezdeményezése, amelynek keretében vállalatok uniós és nemzeti szinten működnek együtt annak érdekében, hogy támogassák az iskolákat, és több lehetőséget biztosítsanak a diákok számára a programozás és a számítástechnika elsajátítására.
A foglalkoztathatósághoz szükséges digitális készségek
A foglalkoztathatósághoz szükséges digitális készségek fejlesztése terén a hagyományos képzéseket egyre gyakrabban egészítik ki vagy váltják fel az intenzív bootcamp típusú képzések, amelyek célja, hogy a nem műszaki háttérrel rendelkező résztvevők is elsajátítsák a digitális munkakörökhöz szükséges kompetenciákat. Ugyanakkor sokan még e készségek megszerzését követően is nehezen tudnak elhelyezkedni vagy hivatalosan elismertetni tudásukat. Ezért a szakpolitikai döntéshozóknak olyan minőségbiztosítási megoldásokat kell kialakítaniuk, amelyek elismerik a nem hagyományos tanulási utak értékét.
A digitális készségek tanúsítása szintén fontos megoldást jelenthet. A nagy technológiai vállalatok által kínált, iparág-specifikus tanúsítványok elősegíthetik az adott technológiai ökoszisztémában való elhelyezkedést, míg a platformfüggetlen tanúsítványok lehetővé teszik, hogy a résztvevők több technológiai környezetben is igazolják kompetenciáikat. Ezeket a tanúsítványokat érdemes hivatalos képzési kreditekkel (például ECTS-kreditekkel) is elismerni annak érdekében, hogy növekedjen értékük a munkaerőpiacon és a további felsőfokú tanulmányok során. Emellett erősíteni kell a digitális készségek fejlesztését a műszaki és szakképzésben is. Az UNESCO (2022) szerint ennek egyik legfontosabb eszköze a szakképzésben oktató pedagógusok felkészítésének megerősítése, amely a hagyományos szakmai továbbképzések, a szakmai tanulási hálózatok és a több érdekelt felet összefogó partnerségek kombinációjára épül.
Magas szintű informatikai szakmai készségek
Bár a közös ipari–akadémiai diplomák és képzési programok még nem terjedtek el széles körben Európában, ezeket aktívan támogatja a DIGITALEUROPE, amely ösztönzi a tudományos és ipari partnerségeket arra, hogy közösen dolgozzanak ki képzéseket olyan területeken, mint a mesterséges intelligencia vagy a kiberbiztonság. Emellett több európai egyetem is önállóan alakított ki hasonló együttműködéseket. Az Università degli Studi di Napoli Federico II például az Apple-lel közösen hozta létre Fejlesztői Akadémiáját (Developer Academy), ahol a hallgatók kihívásalapú tanulás keretében sajátítják el a tervezéshez, az üzleti élethez és a technológiához kapcsolódó ismereteket, miközben saját startupötleteiken dolgoznak. A franciaországi SKEMA Business School 2016 óta működik együtt a Microsofttal annak érdekében, hogy magas szintű digitális készségeket építsen be az üzleti és HR-képzések tantervébe.
Az Európai Unió emellett támogatja és népszerűsíti a magas szintű informatikai képzéseket, különösen a nagy keresletű szakterületeken, hogy a hallgatók könnyebben megtalálhassák és elérhessék ezeket a lehetőségeket az Unió egész területén. Jó példa erre az ENISA CyberHEAD adatbázisa, amely az Európai Unió és az EFTA-országok kiberbiztonsági képzéseit gyűjti össze és teszi kereshetővé.
A nem hagyományos háttérrel rendelkező jelentkezők bevonása a számítástechnikai képzésekbe szintén kulcsfontosságú feladat. A kormányok támogathatják a lányokat célzó figyelemfelkeltő kampányokat és pályaorientációs programokat, amelyek ösztönzik őket a számítástechnikai tanulmányok választására, akár az iparági szereplőkkel együttműködésben is. Az UNESCO például mesterségesintelligencia-hackathonokat szervezett pályaválasztás előtt álló lányok számára, hogy megismertesse velük a számítástechnika világát és az abban rejlő lehetőségeket. Emellett a kormányok pénzügyi támogatást is nyújthatnak az érintett szervezeteknek és szakmai szövetségeknek. Jó példa erre az Informatics Europe által koordinált EUGAIN projekt, amely az európai informatikai kutatói és felsőoktatási közösség együttműködését erősítette annak érdekében, hogy javuljon a nők részvétele az informatikai képzésekben és pályákon.
A döntéshozók olyan támogatási rendszerek kialakítását is mérlegelhetik, amelyek ösztönzik a munkaerő-fejlesztési szervezeteket a magas szintű digitális készségek fejlesztésére. Ezek a – nem minden tagállamban elterjedt – szervezetek felmérik a jelentkezők kompetenciáit, majd a legígéretesebb résztvevőket olyan képzési programokba irányítják, amelyek a digitális és a nem digitális készségek fejlesztését egyaránt szolgálják. A képzés befejezését követően a résztvevőket olyan vállalatokhoz közvetítik, amelyek nyitottak a nem hagyományos háttérrel rendelkező, de megfelelő kompetenciákkal rendelkező munkavállalók alkalmazására. Európában például az Adecco és az Akkodis már részt vesz ilyen típusú programokban, amelyek más tagállamok számára is követendő példát jelenthetnek.
Végkövetkeztetés
Bár a digitális készségekkel kapcsolatos kihívások Európában sokrétűek, uniós és tagállami szinten már számos olyan megoldás született, amely továbbfejleszthető, illetve jó gyakorlatként szolgálhat az oktatás minden szintjén a digitális készségek fejlesztéséhez. A politikai döntéshozóknak proaktívan kell tanulniuk egymástól, és országokon átívelő együttműködésben kell kezelniük ezeket a kihívásokat. A gyakorlati intézkedések végrehajtása mellett kulcsfontosságú, hogy a digitális készségek fejlesztése továbbra is kiemelt szakpolitikai prioritás maradjon, biztosítva ezzel a 2030-as célkitűzések eléréséhez szükséges figyelmet és erőforrásokat.
A szerzőről
Az elmúlt 20 évben Alexa Joyce a világ több mint 100 országának kormányaival dolgozott együtt a digitális átalakulás területén. Több mint 20 éve tevékenykedik az oktatási technológia területén, karrierjének felét technológiai nagyvállalatoknál, másik felét pedig a közszférában töltötte. Alexa számos vezető nemzetközi oktatási szervezetnél dolgozott: European Schoolnet (34 európai oktatási minisztérium hálózata), UNESCO és OECD. Számos testület tanácsadója is volt, többek között az Európai Nőügyi és Technológiai Központ, az ALL DIGITAL (a digitális befogadás európai hálózata), a University College London EDUCATE inkubátora az ed-tech startupok számára, valamint az Institute for Ethical AI in Education.
Cikk Information
Digitális készségszint
Középszintű
Emelt szintű
Digitális szakértő