Kevés kérdés osztja meg annyira a szülőtársadalmat, mint a gyerekek képernyőhöz, okos kütyükhöz való viszonya. Míg sokan tévé nélkül nevelnek és a számítógéphez is lassan, szülői felügyelet mellett szoktatják hozzá a gyerekeket, addig másokat már az óvodások kezében sem zavar az okostelefon vagy a tablet, mondván, manapság ez a természetes.
Akárhogy is, a körülöttünk lévő világ rohamléptekben digitalizálódik. Az általános tájékozódástól kezdve a közösségi kapcsolatainkon át az ügyfélkapus adóbevallásig mindennapi életünket számos ponton szövi át az informatika, nem is beszélve a munkaerőpiac átalakulásáról: alig akad olyan foglalkozás, amelyhez ne lenne szükség számítógépes ismeretekre. Bizonyos szintű digitális kompetenciákra tehát minden állampolgárnak szüksége van.
A megfelelő digitális kompetenciákhoz szükséges eszközök és információk azonban családonként más és más mértékben állnak rendelkezésre. A kérdés bőven ró feladatot a felnőttoktatásban dolgozó szakemberekre is, az azonban biztosan kijelenthető, hogy a most felnövekvő generációk egyenlő lehetőségei hosszú távon úgy biztosíthatók, ha a digitális képzés már a közoktatásban is megjelenik.
A digitális kompetencia ugyanis sokkal többet jelent puszta eszközhasználatnál: a szakértők egyetértenek abban, hogy a gyerekeket átgondoltan és figyelemmel kell bevezetni a számítógépes, különösen az internetes világba, hogy ott, az abban rejlő lehetőségeket kihasználva, mégis biztonságban és felelősségteljesen közlekedhessenek.
TUDÁS HELYETT KÉSZSÉGEK
A különböző szakmai- és kormányközi szervezeteknek köszönhetően a digitális kompetenciáknak számos meghatározása és csoportosítása létezik. Az Európai Unió tagjaként Magyarországon az EU ún. DIGCOMP – Európai digitális kompetencia keretrendszer polgárok számára című munkájából érdemes kiindulnunk. A tanulmány öt kompetenciaterületet jelöl meg, amelyekben az állampolgároknak jártasságot kell szerezniük: információgyűjtés és –feldolgozás, kommunikáció, tartalmak létrehozása, biztonság és problémamegoldás. Ezek a területek aztán további kompetenciákra bomlanak, részletesen bemutatva, melyek a ma már elengedhetetlen készségek a társadalomban és a gazdasági életben való aktív részvételhez.
Mindezeken felül a digitális kompetencia – ún. transzverzális kompetenciaként – egyéb készségek fejlesztésében is hasznos lehet. Könnyen belátható, hogy például a beáramló információk értékelése miként fejleszti a kritikai gondolkodást, a tartalomlétrehozás a kreativitást, vagy akár a kiterjedt online élet az idegen nyelvi készségeket.
Fontos tehát, hogy nem statikus tudásra van szükség, hanem kompetenciákra. Annak a lehetőségére, hogy a különböző ismeretekkel és képességekkel bíró emberek életük során alkalmazkodni tudjanak a folyamatosan változó körülményekhez, tartsák a lépést a munkaerőpiac meg-megújuló kihívásaival, miközben tartalmas életet élhetnek úgy az online, mint az offline térben.
A digitális nevelés a most formálódó, új Nemzeti Alaptantervben is helyt kap majd. A cél, hogy a digitális kompetenciák ne csak a módszertanban jelenjenek meg, hanem létrejöjjön egy olyan digitális platform és közeg is, amelyben a pedagógusok megoszthatják egymással tapasztalataikat. Így nemcsak az oktatói munkát lehet folyamatosan finomhangolni az eredmények tükrében, de a tanárok példát is mutathatnak diákjaiknak a digitalizáció nyújtotta lehetőségek kihasználásával.
Az pedig, hogy egy jól működő digitális állam milyen előnyökkel jár az ország lakói számára, jól megfigyelhető Észtország példáján. A világ első digitális államában a csökkenő bürokrácia nemcsak az állampolgárok hangulatának, de a központi költségvetésnek is jót tesz. Mindez, egy a társadalmi egyenlőtlenségeket ellensúlyozni képes oktatási rendszerrel kombinálva új lehetőségeket nyitott az aprócska balti állam számára.
Cikk Information
Website link
A hír forrása
Digitális technológia/szakosodás
Digitális készségszint
Középszintű
Emelt szintű