Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy egy átlagos munkanapon egyszerre figyelünk egy videóhívásra, válaszolunk e-mailekre, csevegünk a kollégákkal egy chatalkalmazásban, közben pedig többször is ránézünk a telefonunkra, valószínűleg túlzásnak tűnt volna. Ma ez sokak számára teljesen természetes. A digitális transzformáció rengeteg előnyt hozott: gyorsabb kommunikációt, rugalmas munkavégzést, az információk azonnali elérését és hatékonyabb együttműködést. Ugyanakkor egy kevésbé látványos következménye is van: a figyelmünk minden korábbinál értékesebb erőforrássá vált. Sokan úgy gondolják, hogy a multitasking a modern munkavállaló egyik legfontosabb készsége. A kutatások azonban éppen az ellenkezőjét mutatják.
A multitasking valójában feladatváltás
Az emberi agy kiválóan alkalmazkodik, de nem arra tervezték, hogy egyszerre több összetett szellemi feladatot végezzen. Amikor úgy érezzük, hogy párhuzamosan dolgozunk több projekten, valójában folyamatosan váltogatjuk a figyelmünket.
Megírunk néhány mondatot egy dokumentumban, megérkezik egy e-mail, arra válaszolunk, közben felugrik egy Teams-üzenet, aztán ránézünk a telefonunkra, végül megpróbálunk visszatérni az eredeti feladathoz.
Minden egyes megszakításnak ára van. Nemcsak az a néhány másodperc, amíg elolvassuk az üzenetet, hanem az az idő is, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy újra elmélyüljünk a munkában. Minél összetettebb a feladat, annál nagyobb ez a „váltási költség”.
Ezért fordul elő gyakran, hogy egész nap elfoglaltak vagyunk, mégsem érzünk valódi haladást.
Nem a technológia a probléma
Sokan a digitális eszközöket hibáztatják, pedig önmagukban nem ezek jelentik a gondot. A probléma az, hogy a digitális munkakörnyezet folyamatos reakcióra ösztönöz.
Egy új e-mail.
Egy chatüzenet.
Egy értesítés.
Egy naptár-emlékeztető.
Mindegyik azt sugallja, hogy azonnal cselekednünk kell.
A digitális transzformáció következtében ma már nemcsak információt dolgozunk fel, hanem információáradatban élünk. Egy átlagos munkanapon több tucat, sőt akár több száz apró megszakítás érhet bennünket. Ezek külön-külön jelentéktelennek tűnnek, együtt azonban folyamatosan széttöredezik a figyelmünket.
A legnagyobb veszteség: a mély munka eltűnése
A kreatív gondolkodásnak, az elemzésnek, a problémamegoldásnak vagy akár egy jó stratégia kidolgozásának közös feltétele van: idő és zavartalan figyelem.
Amikor ötpercenként kizökkenünk, az agyunk nem jut el abba az állapotba, amikor igazán összetett problémákat tud megoldani. Könnyebben elvégezzük a rutinfeladatokat, de nehezebben születnek új ötletek, romlik a döntések minősége, és a nap végére mentálisan is sokkal fáradtabbnak érezzük magunkat.
Nem véletlen, hogy egyre több szervezet ismeri fel: a produktivitás nem attól nő, hogy a munkatársak gyorsabban válaszolnak az üzenetekre, hanem attól, hogy elegendő időt kapnak az elmélyült munkára.
Miért nézünk rá újra és újra a telefonunkra?
Érdekes módon sokszor nem is az értesítés szakítja meg a munkát, hanem mi magunk.
Automatikusan feloldjuk a képernyőt.
Megnézzük az e-mailjeinket.
Rápillantunk egy közösségi oldalra.
Elolvassuk az időjárást.
Majd visszatérünk a munkához.
Ezek a néhány másodperces kitérők szinte észrevétlenek, mégis folyamatosan megszakítják a koncentrációt. Idővel szokássá válnak, és egyre nehezebb huzamosabb ideig egyetlen feladatra figyelni.
Hat módszer, amellyel csökkenthető a digitális zaj
A digitális világat nem tudjuk kikapcsolni, de a működésünket tudatosabban alakíthatjuk.
1. Különböztessük meg a sürgőset a fontostól.
Nem minden üzenet igényel azonnali választ. Érdemes átgondolni, mely kommunikációs csatornákon kell valóban azonnal reagálni, és melyek várhatnak.
2. Kapcsoljuk ki a felesleges értesítéseket.
Minden felvillanó értesítés versenybe száll a figyelmünkért. Csak azok maradjanak bekapcsolva, amelyek valóban kritikusak.
3. Alakítsunk ki fókuszidőt.
Napi egy-két olyan időszak is sokat számít, amikor sem e-mailt, sem chatet nem nézünk, és kizárólag egyetlen feladatra koncentrálunk.
4. Tegyük távolabb a telefont.
Ha nincs a látóterünkben, kisebb az esélye annak, hogy automatikusan utánanyúlunk.
5. Építsünk be tudatos szüneteket.
A folyamatos munkavégzés nem fenntartható. Egy rövid séta, néhány perc nyújtózkodás vagy tudatos légzés segíthet felfrissíteni a figyelmet, és csökkenti annak esélyét, hogy a telefonunkhoz meneküljünk.
6. Adjunk példát vezetőként is.
Ha egy szervezetben elvárás az azonnali válasz minden napszakban, a munkatársak természetesen folyamatos készenlétben maradnak. A fókuszált munkavégzés kultúráját csak akkor lehet kialakítani, ha a vezetők is támogatják.
A jövő készsége nem a multitasking lesz
A mesterséges intelligencia, az automatizáció és az egyre fejlettebb digitális eszközök tovább gyorsítják a munkavégzést. Paradox módon azonban éppen emiatt válik felbecsülhetetlen értékűvé az a képesség, hogy hosszabb ideig képesek legyünk egyetlen feladatra koncentrálni.
A valódi versenyelőnyt a következő években valószínűleg nem az jelenti majd, hogy ki tud több dolgot egyszerre csinálni, hanem az, hogy ki képes megőrizni a figyelmét a folyamatos digitális zaj közepette.
Mert a produktivitás nem a megszakítások számán múlik. Hanem azon, hogy mennyi időt tudunk valóban összpontosítva dolgozni.
Forrás:
- A megszakítások ára – Te hányszor nézel rá a telefonodra munka közben? – Profession
- Mindfulness a digitális zaj ellen – 24.hu
- Gloria Mark: Attention Span (2023)
- Sophie Leroy (2009): Why Is It So Hard to Do My Work? The Challenge of Attention Residue
- Cal Newport: Deep Work (2016)
- American Psychological Association – kutatások a multitaskingról
Cikk Information
Website link
A megszakítások ára – Te hányszor nézel rá a telefonodra munka közben? - Profession
Digitális technológia/szakosodás
Digitális készségszint
Középszintű
Földrajzi terület - Ország
Magyarország