Mesélés, olvasás és képernyőhasználat: hogyan kapcsolódnak a gyermeki kreativitáshoz?

A kreativitás kulcsszerepet játszik a gyermekek fejlődésében. Hozzájárul a problémamegoldó képességhez, az alkalmazkodókészséghez, az innovatív gondolkodáshoz és a képzelőerő kibontakozásához. Nem véletlen, hogy a kutatók egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, milyen tényezők támogatják vagy befolyásolják ezt a készséget a digitális korban.

Az ELTE Alfa Generáció Labor legfrissebb kutatása azt vizsgálta, hogy a különböző történetfogyasztási szokások és a képernyőhasználat milyen kapcsolatban állnak a 6–8 éves gyermekek kreativitásával.

A kutatásban 78 gyermek vett részt. A szülők kérdőívben számoltak be arról, hogy gyermekük mennyi időt tölt különböző tevékenységekkel: például önálló vagy közös olvasással, fejből mesélt történetek hallgatásával, hangoskönyvvel, tévé- és filmnézéssel, digitális játékkal, érintőképernyős eszközhasználattal, valamint háttértévével.

A gyerekek kreativitását és képzelőerejét többféle feladattal mérték:

• az egyik tesztben egy megkezdett rajzot kellett befejezniük,
• egy másikban nonfiguratív ábrákról kellett kitalálniuk, mik lehetnek,
• egy harmadikban hétköznapi tárgyak szokatlan használati módjait kellett felsorolniuk.
• A képzelőerőt pedig olyan feladattal vizsgálták, amelyben két tárgyat kellett elképzelniük, majd eldönteniük, melyik rendelkezik egy adott tulajdonsággal.

Mi derült ki a kutatásból?

A kutatásból az derült ki, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei gyakrabban meséltek fejből vagy találtak ki történeteket, magasabb szülő által értékelt kreativitást mutattak, az önálló olvasás pedig pozitívan kapcsolódott a kreatív gondolkodáshoz. Ezzel szemben a gyakoribb érintőképernyős eszközhasználat alacsonyabb rajzos kreativitással járt együtt. A tévé- és egyedüli filmnézés, valamint a digitális játék önmagában nem mutatott egyértelmű kapcsolatot a kreativitással, de a szülővel közös filmnézés enyhén pozitív összefüggést mutatott.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy nem önmagában a „digitális” vagy „nem digitális” forma számít, hanem az is, hogy mennyire aktív, társas és képzeletet igénylő tevékenységről van szó.

Az önálló olvasás során a gyermek maga alkot belső képeket, saját tempóban halad és aktívan dolgozza fel a történetet. A szülő által fejből mesélt történetek pedig különösen gazdag társas helyzetet teremthetnek: a gyermek figyelmet, visszajelzést és közös képzeleti teret kap.

Az érintőképernyős eszközhasználat ezzel szemben gyakran magányosabb, kevésbé felügyelt és erősebben stimuláló tevékenység. Elképzelhető, hogy részben azért kapcsolódik alacsonyabb kreativitáshoz, mert kiszoríthat más, kreativitást támogató tevékenységeket, például a szabad játékot, az olvasást, a közös mesélést vagy akár az unatkozást, amelyből gyakran új ötletek születnek.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy kutatásunk összefüggéseket vizsgált, ezért nem állíthatjuk biztosan, hogy az eszközhasználat okozza az alacsonyabb kreativitást. Az is elképzelhető, hogy a kreatívabb gyerekek eleve többet olvasnak, vagy hogy a családi szokások, a szülői bevonódás és az otthoni környezet egyaránt hatnak a kreativitásra és a médiahasználatra.

Mire figyeljünk szülőként?

Az ELTE Alfa Generáció Labor kutatásának eredményei mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyerekek kreatív fejlődése szempontjából érdemes támogatni azokat a tevékenységeket, amelyek aktív képzeleti munkát és társas bevonódást igényelnek. A fejből mesélés, az önálló olvasás és a közös médiahasználat mind olyan lehetőségek, amelyek segíthetik a gyerekeket abban, hogy ne csak fogyasztói, hanem aktív alakítói is legyenek a történeteknek.

Forrás: Szőke, R., & Konok, V. (2026). Digital and Non-Digital Story Consumption, Touchscreen Device Use, and Gaming in Relation to Children’s Creativity. (Megjelenés előtt álló kézirat)

Cikk Information